Csak egy érintés
Csak egy érintés és megnyugszik a szivem
Csak egy érintés és felpezsdül a vérem
Mikor hozzám érsz elájulok menten
Szemeimböl könyek hullanak csöndben
Csak egy érintés és ajkad ajkamhoz ér
Csak egy érintés és szived már az enyém
Mikor hozzám érsz egyre gondolok én
csak téged szeretlek örökké
(Sándor Vilmos)
Szeretlek
Szemed akár az éjjeli hold
Mosolygok mikor rám ragyog
Gyönyörű puha tavirózsa
Az ajkad mikor megcsokollak
Tudom hogy szeretsz
de én még jobban
szivem töled lángra lobban
gyönyörű ajkad csókolom
miközben rád gondolok.
(Sándor Vilmos)
Életem kincse
Szomoru az élet ,de meghalni félek
mert te vagy az a lány akiért élek
Gyönyörű ajkad az ajkamra tapad
te vagy az a lány aki örökké meg marad
Éjjelente egyedül mikor filmet nézek
odajössz átölelsz és a csokomat kéred
Éjelente mikor fel nézek az égre
szemeidet látom a gyönyörű sötétben
S belegondolok ,hogy ez lessz majd a vesztem
mert te érted élek s halok meg majd egyszer
(Sándor Vilmos)
1000-menydörgés
1000-menydörgés vagy jöhetne most bármi
tetteimet veledszembe nemfogom meg bánni
érzelmeim őszinték s nyomják most a lelkem
boldog lennék,mosolyognék ha itt lennél mellettem
sirni akarok de visszatartom végleg
a könnyek az arcomon fálynak s ugy égnek
égetnek mert forró hiány miadt csordultak ki
hogy nem vagy mellettem érzem megvakit
ezeket a sorokat is csak neked leirom
hogy nem vagy mellettem valahogy kibirom
Tudom hogy ez az érzés nem tarthat örökké
de a nevemet a szivedböl soha ne töröld ki
Nélküled oly üress vagyok hogy nem tudom mit tegyek
szivem szerint futnék ,usznék csak hogy veled legyek
Bármikor s bármerre megyek futok hozzád
csak hogy láthassam még egyszer gyönyörüszép orcád
Ne felejts el légyszi gyönyörüszép angyal
szivemben érzem eszt a nagy fájdalmat
Nélküled nem birom ,nem létezem e földön
legyél az angyalom s csak felettem örködly
Megvédessz majd bajtol szerelmi bánattol
szeretlek téged kicsi legyél most akárhol
Borus az idö is borus most a szivem
mert nem vagy mellettem eggyetlen szép kincsem
Kicsim én ugy szeretlek hogy hasonlat rá nincsen
mert ha velem vagy ugyérzem hogy repülnék az égben
Szárnyam nincsen de a szivemmel szállok
szeretlek kicsim majd eszt kiáltom.
(Sándor Vilmos)
Szeretlek én téged
Szeretlek én téged de fály eggy gondolat
hogy nemláthatom többé gyönyörű arcodat
Megöl engem végleg az a nagy távolság
de nem felejtem el csokod mámorát
Szeretlek én téged de elfelelytessz félek
s nem leszek más neked csak egy képfolt az égen
Nem akarok elvesszni mert nélküled nem látok
fogd meg a kezem s vezess e világon
Örökké csak érted dobban ritmusra a szivem
az arcodat örökké megörzöm egy képpben
Eszembe csak te vagy nem gondolok másra
ha megfogod a kezem csókot küldök szádra
édes gyönyörüszép kislány
én vagyok az vili egy kis srác
kinek szive még mindig érted dobog
nem félek semmitől mig a kezemet fogod
(Sándor Vilmos)
Nem birom
Dallamok melyeket csak én hallok
fülembe dudorásznak ugyérzem meghalok
fály minden gondolat mert eszembe csak te vagy
hiányod mint eggy keserű méreg a sorok között is itt van
belülröl emészt s nemtudom kibirni
kedvemlenne szivemet a helyéröl kitépni
mikor rád gondolok a szivem hevesebben ver
boldogon gondolok rá mikor itt leszel
ölelsz majd engem s csókolod a szám
belesugom füledbe gyere bujj hozzám
tollamon egy könycsepp végigfolyik szépen
olyan lassan s komotosan mint ahogy az égen
repülők száza fehér csikot huzva
csak itt a tinta szép szavakat a papirra szurva
melyek csak is rolad szolnak
szivemen boldogság s a keserűség foltja
megáltam egy pillanatra gondolkozni szavakon
felnéztem az égre s láttam gyönyörüszép alakod
belegondoltam ha itt lennél
belesugnám füledbe ne soha ne félj
örökké csak ölelnélek s fognám a kezed
repülnénk az égen a csillagok felett
szárnyalnánk a dallamokkal mik a fülemben élnek
szeretlek téged kicsim ameddig csak élek
(Sándor Vilmos)
Angyalom
Gyönyörü angyalom szivemnek rózsája
mikor láthatom ujra gyönyörű arcodat
Epedve várom aszt a pillanatot
ajkamon érzem édes kis csokod
Gyönyörűvagy kicsim nekem más már nem kell
fogom kezed vezess a végtelenben
Mosolyodra ránézek boldogvagyok én is
mert ha meglátlak téged boldogabb a sziv is
Ez a vers kicsim vágyaimnak tükre
hogy velem legyél s fogd a kezem édesem örökre
Tudom eljön majd a pillana hogy eggyütt a sötétben
csillagok alatt a szabadban, egymásra terülve
csokollak s csokolsz te is, kezemet szoritod
eggyütt leszünk a csillagok alatt maeddig csak birod
Egyetlen kérésem szeress mind örökkre
mert én szeretni foglak amedig csak élek
Nefelejcs el soha hisz már te bennem élsz
ha nyomja valami lelked sugd fülembe félsz
Én ott leszek melletted hisz erre vagyok neked
a nevemet a szivedböl soha el ne feledd
Én csak azért élek ha ohalyod van neked
teljesitsem vágyaidat amedigg csak lehet
Szeretlek én téged s szeretni is foglak
nem csallak meg soha én előre szoltam
Szeretlek én téged kicsi tavi rózsa
Nélküled nem élek s nem fogom kibirni
ha te egyszer elhagysz kedvem lessz majd sirni
Mert érted minden könycsepp megváltásnak számit
gyönyörű vagy kicsim de van még ki rád vágyik
Bár te engem szeretsz, tudom s érzem
szeretni foglak téged amedig csak élek
Lehet hogy már elmondtam neked én eszt párszor
csak 2 órálya nem látlak s máris hiányzol
Neked irom verseim hisz csak neked létezek
neved én pont ezért versben nem emlitem
Szeretlek én téged kicsim örökre
legyél egy angyal s örködly fölöttem
(Sándor Vilmos)
Angyali álom
Ma álmodtam egy szépet csak is te rólad
fogtad a kezem s számat csokoltad
éreztem hogy itt vagy hogy hozzám bujsz most gyengén
nem hittem az érzésnek de tuttam álmomban védtél
Megfogtad kezem s sétáltunk a paron
az arcodat nem láttam előbujt egy fantom
öszetört aszivem s álmomban igy sirtam
felkeltem reggel s e sorokat irtam
nem tudtam mi történt eggy rémálomnak hittem
asztán beugrottak szemembe a gyönyörűszép képek
Mikor fogtad a kezem s csokoltad a szám
mikor oda sugtam neked gyere bujj hozzám
égtem én a vágytól az első pillanatol
hogy csókolhassalak téged mikor csak rá vágyom
Szemem még csillogott nem tudtam elhinni
szeretnélek egyszer moziba elvinni
megnézünk mi ketten egy romantikus filmet
összebulyunk csokolózunk a gyönyörű sötétben
Szerelmünk remélem örökké tart, amedig csak élünk
hogyha bajvan összebúlyunk s eggyütt mondjuk félünk
De én ott leszek melletted legyen majd akármi
szerelmünkben érzem hogy többé határ nincs.
(Sándor Vilmos)